A dán Orsted energiaipari vállalat nemrégiben bejelentette, hogy leállítja a Hornsea 4 elnevezésű szélfarm projektjét, amely a kelet-yorkshire-i partvidéken valósult volna meg. Ez a projekt a világ egyik legnagyobb tengeri szélerőműve lett volna, potenciálisan 2,4 GW kapacitással, ami elegendő lett volna több mint egymillió háztartás áramellátására. A döntés komoly csapást jelent a brit kormány tiszta energia iránti ambícióinak, hiszen a Hornsea 4 a kormány által kitűzött 2030-as célok elérésében fontos szerepet játszott volna.
Az Orsted képviselője közölte, hogy a projekt már nem gazdaságos, annak ellenére, hogy a vállalat 15 éves szerződést kötött a brit kormánnyal, amely garantálta az áram eladását egy előre meghatározott áron. Az Egyesült Királyság tengeri szélerőmű szektora az utóbbi években folyamatosan emelkedő költségekkel szembesült, amire a kormány is felfigyelt. A Energia Biztonság és Nettó Nulla Minisztérium (DESNZ) szóvivője elismerte, hogy a globálisan magas infláció és a beszállítói láncokra nehezedő nyomás kihatással van az iparra Európában.
Ez a lemondás már a második eset, amikor egy fejlesztő visszalépett egy jelentős tengeri projektből. A svéd Vattenfall júliusban felfüggesztette egy 1,4 GW kapacitású szélerőmű fejlesztését Norfolk partjainál, szintén a növekvő költségek miatt. E projektet a német RWE energiaipari vállalat vásárolta meg, amely kijelentette, hogy tervezik a projekt megvalósítását. Az offshore fejlesztők előtt álló kihívások azonban komoly kérdéseket vetnek fel a kormány 2030-ra vonatkozó tiszta energia célkitűzésének megvalósíthatóságával kapcsolatban, amely a Munkáspárt öt központi „küldetése” közé tartozik.
Jelenleg az Egyesült Királyság áramának valamivel több mint fele szél-, nap-, nukleáris és biomassza alapú forrásokból származik. A kormány célja, hogy 2030-ra ezt a számot 95%-ra emelje, mindössze öt év alatt. A cél eléréséhez a brit szélenergia kapacitását háromszorosára kell növelni, és a napenergia, valamint a szárazföldi szélerőművek mennyiségét meg kell duplázni az Aurora Energy becslései szerint. Emellett jelentős korszerűsítések szükségesek az elektromos hálózaton, több mint 620 mérföld új elektromos vezeték, valamint alállomások és egyéb berendezések telepítése révén.
A helyi közösségek egy része ellenáll a nagyobb energiainfrastruktúrák megépítésének a lakóhelyük közelében. Egyes iparági szakértők, valamint a Konzervatív és Reform Partik képviselői szerint a 2030-as célkitűzés nem elérhető. Dieter Helm, az Oxfordi Egyetem közgazdasági politikai professzora régóta érvel amellett, hogy az infrastruktúra ilyen rövid idő alatt történő kiépítése szinte lehetetlen lenne. Figyelmeztetett arra, hogy „ha nem sikerül elérni egy nagyon rövid távú célt, akkor ez maximális költségeket fog eredményezni a próbálkozások során.”
Chris Stark, a kormány Tiszta Energia 2030 küldetésének vezetője elismerte, hogy a cél megvalósítása „nagyon nehéz” lesz, de úgy véli, hogy „Herkulesi erőfeszítésekkel” elérhető. Ed Miliband energiaügyi miniszter is elismeri, hogy a terv ambiciózus és vitatott, de határozottan hisz abban, hogy elengedhetetlen a számlák csökkentése, a klímaváltozási válság kezelése és az energiaellátás biztonságának megteremtése érdekében.
A brit kormány bejelentette, hogy együtt kíván működni az Orsted céggel a Hornsea 4 projekt „újraindítása” érdekében, és továbbra is hisznek abban, hogy a tiszta energia küldetése még mindig elérhető. „Erős projektportfóliónk van a tiszta energia 2030-as céljának elérésére, és küldetésorientált megközelítésünk biztosítja, hogy át tudjunk navigálni a globális nyomások és az egyéni kereskedelmi döntések között a céljaink elérése érdekében” – mondta az illetékes szóvivő. A brit energiaátmenet tehát folytatódik, de nem mentes a nehézségektől.
