A Neptunus után következő bolygó, az Uránusz és öt legnagyobb holdja régóta a tudományos középpontban áll, azonban a legújabb kutatások arra utalnak, hogy ezek a világok nem olyan steril és halott helyek, ahogyan azt korábban gondolták. A szakértők szerint lehetséges, hogy az Uránusz holdjai óceánokkal rendelkeznek, sőt, akár életet is képesek támogatni. Eddig a tudásunk jelentős része a NASA Voyager 2 űrszondájának adataira alapozott, amely közel 40 évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót. Azonban egy új elemzés felfedte, hogy a Voyager látogatása egy rendkívül erős napszéllel egybeesett, ami torzította az Uránusz rendszerekkel kapcsolatos elképzeléseinket.
Az Uránusz gyönyörű, jeges gyűrűs bolygó, amely a Naprendszer külső részén található. Az egyik legnagyobb hideg bolygó, és az összes többi bolygóhoz képest oldalra dőlt, mintha megdőlt volna, ami a legfurcsábbá teszi a Naprendszerben. Első közelről készült felvételeink 1986-ban érkeztek, amikor a Voyager 2 elrepült a bolygó mellett, és szenzációs képeket küldött vissza az Uránuszról és öt fő holdjáról. Azonban a tudósokat még inkább lenyűgözte a Voyager 2 által küldött adatok, amelyek jelezték, hogy az Uránusz rendszere még furcsább, mint azt korábban gondolták. Az űrszonda műszereinek mérései azt mutatták, hogy a bolygó és holdjai inaktívak voltak, ellentétben a Naprendszer más, külső területeken található holdjaival. Továbbá, az Uránusz védelmező mágneses mezője furcsa torzulásokat mutatott, amely a Nap felé nyomódott és összenyomódott. A mágneses mező feladata, hogy csapdába ejtse a bolygóról és holdjairól származó gázokat és egyéb anyagokat, amelyek óceánokból vagy geológiai aktivitásból származhatnak. A Voyager 2 nem talált ilyet, ami arra utalt, hogy az Uránusz és öt holdja steril és inaktív.
Ez a felfedezés óriási meglepetést okozott, hiszen ellentétben állt a Naprendszer többi bolygójával és holdjával. Az új elemzés azonban megoldotta a több évtizedes rejtélyt. A kutatás szerint, amikor a Voyager 2 elrepült az Uránusz mellett, a Nap heves aktivitása miatt erős napszél alakult ki, amely valószínűleg kifújta az anyagot és ideiglenesen torzította a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a University College London kutatója elmondta, hogy így negyven éven keresztül téves képet alkottunk arról, hogy az Uránusz és holdjai valójában milyen állapotban vannak. „Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az Uránusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. Lehetséges, hogy a holdak alatt óceánok találhatók, amelyek tele lehetnek élettel” – tette hozzá.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager programon, szintén örömmel fogadta az új eredményeket, amelyek a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg. „Az eredmények lenyűgözőek, és nagyon izgatott vagyok, hogy van lehetőség életre az Uránusz rendszerében” – mondta a BBC Newsnak. Dr. Affelia Wibisono, a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetének kutatója, aki független a kutatócsoporttól, szintén izgalmasnak nevezte az eredményeket, kiemelve, hogy mennyire fontos visszanézni a régi adatokra, mert néha rejlik mögöttük valami új, amit felfedezhetünk.
A NASA, részben ennek az új kutatásnak köszönhetően, újabb küldetést tervez: az Uránusz Orbiter and Probe nevű űrszondát, amely tíz év múlva közelről vizsgálja meg a bolygót és holdjait. Dr. Jamie Jasinski, a NASA kutatója, aki kezdeményezte a Voyager 2 adatok újraelemzését, hangsúlyozta, hogy a jövőbeli küldetés tervezésénél figyelembe kell venni az új eredményeket. „A jövőbeli űrszonda műszerei nagymértékben építenek a Voyager 2 tapasztalataira, amikor az rendellenes események közepette repült el a rendszer mellett. Újra kell gondolnunk, hogyan tervezzük meg a jövő küldetésének műszereit, hogy a legjobban tudjuk rögzíteni a tudományos adatokat és felfedezéseket” – mondta Jasinski.
A NASA várakozásai szerint az Uránusz űrszondája 2045-re érkezik meg a céljához. A tudósok remélik, hogy kiderül, ezek a távoli, jeges holdak, amelyeket korábban halott világoknak tartottak, valójában élet otthonai lehetnek. Az új felfedezések, amelyek az Uránusz és holdjainak titkait rejtik, újabb izgalmas lehetőségeket kínálnak a jövőbeli űrkutatás számára.
