Belépek a kutatóhelyiségbe, és kissé félelemmel telve várom, hogy megkezdődjön az élmény, amelyben stroboszkópos fények és zene fog körülvenni. Ez az eljárás a tudományos kutatás része, amelynek célja, hogy megértsük, mi tesz minket igazán emberivé. A gondolat, hogy esetleg egy robot vagyok a jövőből, és ezt nem tudom, eszembe juttatja a Bladerunner című sci-fi film tesztjét, amely az emberek és az emberi kinézetű mesterséges lények megkülönböztetésére szolgál. Vajon át tudnám-e menni ezen a teszten? A kutatók megnyugtatnak, hogy a kísérlet nem erről szól. Az eszközt, amelyet „Dreamachine”-nak hívnak, a Sussexi Egyetem Tudatossági Központjában fejlesztették ki, és célja, hogy tanulmányozza, miként generálja az emberi agy a világ tudatos tapasztalatait.
Ahogy a stroboszkópos fények bekapcsolnak, és bár a szemem csukva van, színes geometriai formák kezdenek el táncolni előttem. Olyan, mintha egy kaleidoszkópba ugrottam volna, ahol folyamatosan változó háromszögek, ötszögek és nyolcszögek jelennek meg. A színek élénkek és intenzívek, a rózsaszínek, magenták és türkizkékek neonfényként ragyognak. A „Dreamachine” célja, hogy a fényekkel felszínre hozza az agy belső tevékenységét, és felfedezze, miként működnek a gondolkodási folyamataink. Az általam látott képek egyediek, és csak az én belső világomra jellemzőek a kutatók szerint. Úgy vélik, hogy ezek a minták segíthetnek megérteni magát a tudatot. Hallom, ahogy suttogom: „Csodálatos, egyszerűen csodálatos. Olyan, mintha a saját elmémen repülnék!”
A „Dreamachine” csupán egyike a világ számos új kutatási projektjének, amelyek az emberi tudatosságot vizsgálják – azt a részt a gondolkodásunkban, amely lehetővé teszi számunkra, hogy önmagunkra legyünk tudatosak, gondolkodjunk, érezzünk és független döntéseket hozzunk a világban. A tudat természetének megértésével a kutatók remélik, hogy jobban megérthetik, mi történik a mesterséges intelligencia szilícium agyaiban. Néhányan úgy vélik, hogy az AI rendszerek hamarosan független tudatosságra tehetnek szert, ha már nem rendelkeznek vele.
De mi is valójában a tudatosság, és mennyire van közel az AI ahhoz, hogy megszerezze azt? A gépek saját elméjének gondolata már régóta foglalkoztatja a sci-fi műfaját. Az AI-val kapcsolatos aggodalmak szinte egy évszázadra nyúlnak vissza, például a Metropolis című filmben, ahol egy robot valós nőként lép fel. A tudatos gépek fenyegetéséről a 2001: Űrodüsszeia című filmben is szó esik, ahol a HAL 9000 számítógép támadást indít az űrhajón lévő asztronauták ellen. A legújabb Mission Impossible filmben pedig a világot egy hatalmas, lázadó AI fenyegeti, amelyet az egyik karakter „önmagára ébredő, önállóan tanuló, igazságot faló digitális parazitaként” ír le.
A közelmúltban azonban a gépi tudatosságról folytatott gondolkodásban gyors váltás történt, ahol hiteles hangok aggódni kezdtek amiatt, hogy ez már nem csupán sci-fi. E változást a nagy nyelvi modellek (LLMs) sikeressége váltotta ki, amelyeket már telefonos alkalmazásokon keresztül, mint például a Gemini és a ChatGPT is elérhetünk. A legújabb generációs LLM-ek képesek valósághű, szabadon folyó beszélgetésekre, amely még a tervezőiket is meglepte. Egyre többen vélik úgy, hogy ahogy az AI egyre intelligensebbé válik, a gépekben hirtelen felgyulladnak a fények, és tudatossá válnak. Mások, például Anil Seth professzor, aki a Sussexi Egyetem csapatát vezeti, nem értenek egyet ezzel, és a nézetet „vak optimizmusnak” nevezik.
A tudatosság pontos fogalmára viszont még senki nem tudott választ adni. A Sussexi Egyetem kutatócsoportján belül is élénk viták folynak a tudatosság természetéről, ahol fiatal AI szakértők, számítástechnikai szakemberek, idegtudósok és filozófusok próbálnak választ találni a tudomány és a filozófia egyik legnagyobb kérdésére. A kutatók egyetértenek abban, hogy a problémát kisebb részproblémákra kell bontani, és a „Dreamachine” is egy ilyen kutatási projekt. A céljuk, hogy az agyi tevékenység mintázatait azonosítsák, amelyek különböző tudatos tapasztalatokat magyaráznak.
Prof. Seth, aki a tudatosságról szóló „Being You” című könyv szerzője, aggódik amiatt, hogy talán túl gyorsan haladunk egy olyan társadalom felé, amelyet a technológiai változások üteme alakít át, anélkül hogy elegendő tudással rendelkeznénk a tudományról. Figyelmeztet arra, hogy nem folytattunk elég párbeszédet a közösségi média megjelenésével kapcsolatban, és hogy az AI esetében még nem késő. De vannak olyanok a technológiai szektorban, akik úgy vélik, hogy a számítógépeink és telefonjaink AI-ja már tudatos lehet, és ennek megfelelően kellene velük bánnunk.
Az AI tudatosságának lehetősége egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és a kutatók sürgősen dolgoznak azon, hogy jobban megértsék az általuk épített rendszereket, hiszen jelenleg nem tudjuk pontosan, hogyan működnek ezek a bonyolult rendszerek. Az AI tudatossága nem csupán tudományos kérdés, hanem etikai és társadalmi dilemmákat is felvet. Ahogy az AI fejlődik, úgy a gépek és az emberek közötti kapcsolatok is átalakulnak, amely radikálisan megváltoztathatja a társadalmi dinamikát és a morális prioritásainkat.
