A világ esőerdőit gyakran nevezik a Föld „tüdejének”, mivel hatalmas mennyiségű szén-dioxidot tárolnak, ezzel segítve a klímaváltozás hatásainak csökkentését. Az esőerdők rendkívül gazdag ökoszisztémák, amelyek több mint másfél trillió fát tartalmaznak, azonban a pontos szén-dioxid-tárolásuk mérése eddig szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. Most azonban a helyzet megváltozni látszik, miután az Európai Űrügynökség (ESA) sikeresen elindított egy olyan műholdat, amely különleges radar rendszerével képes feltárni az erdők mélyét, így segítve a tudósokat abban, hogy jobban megértsék az esőerdők szénelraktározásának jelentőségét és a deforestáció hatásait.
A rakéta, amely a műholdat szállította, az ESA kouroui űrállomásáról indult el Francia Guiana területéről, és az Amazonas fölött repült el, amely az egyik olyan esőerdő, amelyet a műhold tanulmányozni fog. A fedélzeten lévő műholdat a szakértők kedvesen „űrbrollynak” nevezték el, hiszen hatalmas, 12 méter átmérőjű antennája van, amely jeleket küld a Föld felé. Prof. John Remedios, a Nemzeti Földmegfigyelő Központ igazgatója, aki az ESA-nak javasolta az ötletet, a kilövés után úgy nyilatkozott, hogy ez egy jelentős előrelépés lesz, mivel először tudják pontosan meghatározni, mennyi szén-dioxid található az Amazonasban, a Kongóban és Indonéziában.
A műhold P-sávú radart használ, amelynek nagyon hosszú hullámhossza lehetővé teszi, hogy mélyebbre lásson az erdőkben, így felfedheti azokat az ágakat és törzseket, amelyek az erdő koronája alatt rejtőznek. Dr. Ralph Cordey, az Airbus geotudományi részlegének vezetője kifejtette, hogy a jelenlegi űrben használt radarrendszerek többsége remek képeket készít jéghegyekről, de amikor erdőket vizsgálnak, csak a fák tetejét látják, míg a mélyebb rétegeket nem képesek észlelni. A kutatók felfedezték, hogy a hosszabb radarhullámhosszal képesek behatolni a fák mélyére, és így részletesebb képet kaphatnak a fákban található szerves anyagról. Ez az anyag a klímaváltozást előidéző szén-dioxid mennyiségének becslésére is használható.
Jelenleg a tudósok egyes fákat mérnek, és próbálnak extrapolálni, de ez hatalmas kihívást jelent, mondta Prof. Mat Disney, a Londoni Egyetem távérzékelési professzora. Hozzátette, hogy a tudományos közösség jelenlegi ismeretei valóban hiányosak, mivel rendkívül nehéz a mérések elvégzése. „Valójában arról beszélünk, hogy megpróbáljuk lemérni az egy és fél trillió fa által tárolt szén mennyiségét a trópusi területeken. A műholdak az egyedüli módja annak, hogy ezt következetesen megtehessük,” mondta.
A műhold indítása után a földi mérések továbbra is folytatódnak, hogy ellenőrizzék a visszaküldött adatokat. A műholdat az Egyesült Királyságban építették, és a Sheffieldi Egyetem professzora, Shaun Quegan javasolta, azonban hangsúlyozta, hogy ez egy nemzetközi együttműködés eredménye. „Ez a küldetés évtizedek innovatív munkájának csúcspontja, amely a legjobb európai és amerikai tudósokkal való partnerségben valósult meg,” mondta.
Bár évtizedek óta folynak a tesztelések, a műhold telepítése számos kihívást jelent a rakéta kilövése után. „A műhold bizonyos részei nagyok, beleértve a 12 méteres, kinyitható antennát is. Ez olyan, mint egy ernyő kinyitása az űrben, csak nagyon nagy,” magyarázta Dr. Cordey. Az Airbus mérnökeit az amerikai L3Harris Technologies cég szakemberei segítették a tervezésben, mivel az ilyen nagy, kinyitható rendszerek terén Európában jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő szakértelem.
A csapat reméli, hogy hat hónapon belül elkészülnek az első térképekkel, és az elkövetkező öt évben folytatják az adatok gyűjtését. Ezek az éves térképek nemcsak a tárolt szén mennyiségét mutatják meg, hanem azt is, hogy mennyi szén-dioxidot veszítenek az erdőirtás következtében. „Az olyan megfigyelések, mint amilyeneket az elmúlt 50 évben más műholdak, például a Landsat szolgáltatott, nagyon erősen függnek a felhőktől. A trópusi régiókban a felhők gyakran jelen vannak, így lehet, hogy nem láthatunk egy darabot a trópusi erdőből,” mondta Prof. Disney.
A Biomass műhold hosszabb hullámhosszának további előnye, hogy képes áthatolni a felhőkön, így következetes és összehasonlítható képet nyújt az erdőkről az évek során. Ez az eredmény motiválta azokat a tudósokat, akik több mint 20 éve dolgoznak a projekten. „Izgalmas, mert meg fogja mondani nekünk, hogy valami, amit talán magától értetődőnek veszünk, a mi erdeink és fáink hogyan járulnak hozzá a Föld működéséhez, különösen a klímaváltozással kapcsolatos folyamatokhoz, amelyek ma és a jövőben is rendkívül fontosak számunkra.”