Daniel Graham és Adam Carruthers bűnösnek bizonyultak a híres Sycamore Gap fa szándékos kivágásában, ami világszerte felháborodást váltott ki. Az észak-angliai Hadrianus Fal közelében található ikonikus fa eltűnése nemcsak helyi, hanem nemzetközi szinten is nagy visszhangot kapott. Gary Pickles, a parkőr, aki elsőként érkezett a helyszínre, életét megváltoztató élményként élte meg a felfedezést. Amikor reggel 2023. szeptember 28-án megkapta a telefonhívást, első reakciója az volt, hogy valószínűleg csak viccelnek vele. A hívás egy mezőgazdasági termelőtől érkezett, aki jelentette, hogy a fa ledőlt. Gary eleinte kételkedett abban, hogy egy gazda ilyet mondana, de ahogy közelített a helyszínhez, egyre inkább érezte, hogy a dolog valóságos lehet.
Amikor megérkezett a fához közeli útra, döbbenten tapasztalta, hogy a fa a földön fekszik. A látvány sokkolta, hiszen egy ikonikus táj eltűnt a szeme elől. Gary először azt hitte, hogy a fa a közelmúltban tomboló Agnes vihar következtében dőlt le, nem pedig szándékos cselekedet következtében. Ahogy azonban közelebbről megnézte a fát, rájött, hogy az egy tiszta vágással lett eltávolítva, így a szándékos cselekedet gyanúja egyre erősebben fogalmazódott meg benne. Ekkor már tudta, hogy ez az esemény nemcsak helyi, hanem globális hírnévre is szert fog tenni.
Gary gyorsan jelentette a központnak, hogy a fa szándékos kivágása történt, és a helyzet súlyossága azonnal nyilvánvalóvá vált. Röviddel 09:00 BST előtt a Nemzeti Park értesítette a National Trust munkatársait, köztük Andrew Poadot, a szervezet ügyvezető igazgatóját. Andrew telefonja azonnal elkezdett csipogni a bejövő üzenetekkel, és amikor rájött, hogy egy szándékos cselekményről van szó, azonnal válságkezelési üzemmódra váltott. A célja az volt, hogy még azelőtt tájékoztassa az embereket, mielőtt azok a közösségi médiában értesülnének a hírről. Andrew ezt az élményt úgy írta le, mint amikor valaki a halálhírt közli egy közeli hozzátartozóval.
A hír gyorsan elérte a világ minden táját, és a fa fotói azonnal elárasztották a közösségi médiát. Andrew elmondása szerint a fa kivágásának híre szinte azonnal globálissá vált. Amikor a hatóságok megerősítették, hogy a fa szándékosan dőlt le, a helyszín gyorsan a média középpontjává vált. A riporterek tömege gyűlt össze, hogy dokumentálják a történteket, míg a helyi újságírók már felvették a kapcsolatot a közeli lakosokkal és az érintettekkel. Az események gyorsan elérték a világ legnagyobb hírportáljait is, és a Sycamore Gap fa eltűnése a legnagyobb sajtótörténetté vált, amellyel a National Trust valaha is foglalkozott.
A szomorú esemény következtében a rendőrség nyomozást indított az ügyben, amelyet „szándékos vandalizmus”ként kezeltek. A helyszín azonnal bűnügyi bizonyítékok gyűjtésének színhelyévé vált, és a helyszínt rendőrségi szalaggal kerítették el. A forenzikus szakemberek DNA mintákat vettek a fa törzséről, hogy nyomozhassanak a tettesek után. Az események tizenhét hónappal a fa kivágása után is foglalkoztatják Garyt és Andrewt, akik rendszeresen visszaemlékeznek arra a napra, amikor Északkelet-Anglia elveszítette ezt a hatalmas helyi nevezetességet. Andrew még mindig nem érti, hogy a tettesek mit akartak elérni a fával, amit sokan a táj szerves részének tekintettek.
A tragikus esemény nemcsak a helyi közösségre, hanem világszerte sokakra hatással volt, hiszen a fa a természet és a kultúra szimbólumává vált. Az emberek gyászolták a fát, mint ahogy egy közeli hozzátartozó elvesztését szokták. Az esemény rávilágított arra is, hogy mennyire sokat jelent a közösség számára egy-egy helyi ikonnak számító elem, és hogy az ilyen cselekedetek milyen mély hatást gyakorolhatnak az emberek életére. A Sycamore Gap fa eltűnése nem csupán egy fa elvesztését jelenti, hanem egy darab helyi identitás és közösségi érzelem eltűnését is.
